Kórházi csomagok összepakolva, babaruhák kimosva és kivasalva. Boriszoba elrendezése kitalálva-előkészítve, már csak a szekrényre várunk. Kiskád kimosva, pelenkázó letisztítva. Holnap elhozom a légzésfigyelőt, még a héten beszerezzük a mérleget és az autósülést. 

Bori kb. 2870g, irányba fordult (dehát ezt már azóta biztosan tudom amióta lefekvés után boxzsáknak használja a hólyagomat), köldökzsinór és magzatvíz rendben. Méhszáj szűk ujjnyira nyitva, ergó most már tényleg bármikor úgy dönthet a gyerek, hogy kijön. Igazából ennek inkább örülök, kicsit szeretném már visszakapni a testemet. Főleg a bordáimat. Meg a medencecsontomat. (Ez utóbbi ropog ugyanis. Az egy dolog, hogy az ember lányának ropog a gerince vagy a bokája, na de a medencecsontja?! Ami elvileg ugye össze van csontosodva.)

Mindenesetre közeleg A Dátum, a dokim megkérdezte hogy "mikor szeretne szülni? Jövő hét szerda jó lesz?" és közölte hogy akárhogyis, húsvétig már nem húzzuk ki. Anyukám szerint kicsit még egyben maradunk, mert nagyon mozog még, de azért a hétvégén már ne menjünk haza. A húgom tiszta stressz és boldogság. És ha apukámnak lesz igaza, és a következő fronttal kijön a gyermek, hát akkor az holnap lesz...