Akkor nagy levegő, és nyugi, örülni fognak. Puska nincs otthon, maximum a konyhakésektől kell távol lennünk, amikor bejelentjük.

Alig bírtam eldugdosni a bal kezemet, hogy még ne vegyék észre a gyűrűt. Nem igazán tudtam, hogy hogyan kéne elmondani a dolgot, úgyhogy vártam a megfelelő pillanatot. Elkezdtünk a munkahelyváltásról beszélgetni, hogy hogy megy a munkahelykeresés, és akkor Anyukám rákérdezett: én mikor akarok új melót keresni? És akkor úgy éreztem, hogy ez az, most vagy soha. "Hát most egy darabig nem nagyon fogok tudni munkahelyet váltani, mert tudjátok az van, hogy babát várunk...meg összeházasodunk." Szerintem kaptak egy kisebbfajta szívrohamot, Apukám rögtön konyakért kiáltott (ahogy azt anno a nagypapám tette, amikor ők bejelentették hogy esküvő és gyerek lesz, szóval ez már egyfajta családi hagyomány), de amint újra kaptak levegőt, azonnal láttam hogy tisztára boldogok. De azért az a pohár konyak jólesett nekik. 

(Kis adalék a sztorihoz: A húgomtól tudom, hogy előző nap Apukám megkérdezte vacsinál, hogy hogyhogy megyünk haza, mikor 3 hete voltunk otthon. Anyukám csak azt tudta mondani, amit én is mondtam neki: húzós hetünk volt, pihenni akarunk. Erre Apukám megkérdezte, hogy van-e otthon konyak. Az meg minek? Hát, hátha lánykérés lesz. Majd nevettek egy jót és a húgom gyorsan terelte a témát.)