Hivatalosan is meg lett kérve a kezem. Semmi felesleges nyál vagy romantika, semmi térdepelés. Na jó, előtte azért egy utcai lámpa alá kellet menni, hogy látsszon, hogy milyen szépen csillog a gyűrű. De ez volt a körítés része, aztán csak spontán megkérdezte, hogy "ha már így gyereket vársz tőlem, hajlandó lennél elviselni hátralévő életedben?" Tömör és lényegre törő. Kicsit azért kapkodtam a levegőt, tudtam hogy aznap vette meg a gyűrűt, de csak másnap számítottam lánykérésre. Egy idő után rám szólt, hogy "azért mondhatnál már valamit" úgyhogy gyorsan kiböktem az igent mielőtt teljesen kétségbeesésbe kergettem volna. Jó, jó, persze, tudta, hogy igent fogok mondani, már megbeszéltük ezt is, de azért mégis izgult egy kicsit azt hiszem. Felesleges volt. Jól csinálta, és mellesleg nagyon szép gyűrűt választott. Nem akarom tudni, hogy mennyibe került, de nagyon szép.

Hát, úgy tűnik, minden igyekezetem ellenére mégiscsak férjhez megyek.